2017. augusztus 5., szombat

Megunhatatlan kedvenceim

Sziasztok, husibogarak! (wtf?)
Ez a bejegyzés azokról a dolgokról fog szólni, amik már rég kiérdemelték nálam a "kedvenc" címet, de rajongásom azóta sem csillapodott, és valószínűleg ezután sem fog.
Mindig gondolkozom, hogy az egyes beauty (vagy más) bloggerek havi kedvencei vajon majd még a jövő hónapban is ekkora rajongást váltanak-e ki tulajdonosukból? Itt nem kell ezeken gondolkodnotok, mert ezek a kedvenceim nem tegnap váltak azzá.

2017. június 26., hétfő

Komment kihívás - leheljünk életet az internet legmélyebb bugyraiba!

Sziasztok, babócák!
A fedélzeten Kimci, és ma beszéljünk a visszajelzésekről.
Úgy gondolom, a visszajelzés mindenki számára fontos, ezáltal tudjuk meg, mit csinálunk jól, vagy rosszul. Szerintem nincs blogger, aki ne szeretné a kommenteket, még ha nem is feltételül pozitívak. Természetesen itt nem a trollokról van szó, hanem azokról, akik megjegyzésükkel segíteni szeretnék az adott bejegyzés íróját. Bár leginkább a dicsérő szavakért vagyunk oda, nem jön ám rosszul az a pár negatív komment a fejlődésünkben.
Én, mivel nem tartozom a legnépszerűbb bloggerek közé, nem kapok eszméletlen mennyiségű kommentet, de azoknak nagyon szoktam örülni. Pláne azoknak, amikben a kommentelő részletesen kifejti a véleményét a témában, még ha nem is értünk egyet. Hisz a blognak ez a lényege, hogy megismerjük egymás nézőpontjait.
Én is gyakran esek abba a hibába, hogy elolvasok egy blogposztot, esetleg feliratkozom, de nem írok megjegyzést. Utólag gyakran belegondolok, hogy én mennyire szeretem olvasni a Ti véleményeteket a bejegyzésem alatt, én pedig nem tisztelem meg a cikk íróját az enyémmel.
Próbálok ugyan egyre tudatosabban odafigyelni arra, hogyha olvasok valami érdekeset, amiben látom, hogy van munka, tetszik, vagy éppen a szerzőnek még van mit fejlődnie, akkor kommenteljek, de néha még így is elmarad.
Ezért találtam ki ezt a kihívást.
A lényege az, hogy eleve odafigyelünk arra, hogy kommenteljünk azoknak, akiknek megfogott a bejegyzése, ezen kívül a mi kommentelőinknek is megnézegetjük a blogjait. Nem egy nagy kérés, igaz? Nem hát. Hogy szebbé tudod-e tenni ezzel bárkinek is a napját? Nem ismerem mindenki lelki világát, de ha magamból indulok ki, akkor igen.
Ha szeretnél, írd meg a saját blogodon (vagy itt kommentben *kacsint, kacsint*) a véleményed a téma fontosságáról, hívjuk ki egymás, ha szeretnétek, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy odafigyeljünk egymásra.
Amit még szeretnék kérni, az az, hogy ne CSAK a népszerűbb blogoknak írjatok megjegyzést, hanem a kisebb követőtáborral rendelkezőknek is!
Leheljünk életet a mi kis blogger közösségünkbe, dobjuk fel mások napját, hisz nekünk is jól esne. (Szigorúan zárójelben, de muszáj lesz megjegyeznem, hogy mindezt civilizált módon kéne, nem úgy, mint egy neandervölgyi. Köszönöm.)
Én Kimci voltam,  legközelebb találkozunk
Osszátok meg a ti nézőpontotokat is!

2017. június 24., szombat

Kedvenc telefonos alkalmazásaim - TOP 5

Ahoy, guys, itt Kimci!
Igen, tudom, megint nem volt bejegyzés, de az év végém és az utána következő heteim, a legtöbbször nem volt időm írni, mikor meg nagy ritkán igen, akkor meg nem igazán sikerült két sornál többet összehoznom.
Na, de nem is húzom tovább a szót, kezdjük a bejegyzést!
Először is, leszögezném, hogy Androidos telefonom van, így sajnos nem tudom, hogy IOS-en mi van, és az hogyan működik, így én az appok Androidos változatáról mondom el a véleményem.

2017. május 27., szombat

Más emberek vs. Kimci #2, avagy miért ne legyél ugyanolyan?

Sziasztok, drágák!
Én Kimci vagyok, tizenhárom és tizennégy év közti, a tömegtől igencsak különböző, határozott véleménnyel rendelkező, mások számára roppant idegesítő bloggerina.
Ebben a bejegyzésben arról fogok beszélni, hogy miért légy önmagad, és miért ne próbálj meg megfelelni semminek.
Kezdjük talán a saját történetemmel.

2017. május 7., vasárnap

2017 és a tiniribancok

/a cikkben trágár szavak találhatók. Bocsesz/
*Kimci már most érzi, hogy ingoványos területre lépett a poszt megírásával. Segáz*
Na sziasztok, drágazságok, itt vagyok egy új bejegyzéssel, amivel valószínűleg egy pöppet kiverem a biztosítékot néhány embernél.
Az eszmefuttatásom azt hiszem múlt héten kezdődhetett, amikor is belefutottam egy "tinip*csa kezdőszett" nevezetű posztba. Na, ezekről a posztokról tudni kell, hogy a megtekintők két nagyobb és egy kisebb, semleges csoportra osztódnak. Az első csoport, akik magukra ismernek, és kommentben elküldenek mindenkit a (na ebből a mondatból gyere ki káromkodás nélkül, Kimci) világ végén található nagyon meleg éghajlatú trópusi területekre sünt szülni. A másik nagy csoport aki teljes mértékben eget ért ezzel, és ő maga küldi el a képen szereplő hölgyeményeket a búsba. És ugye a semlegesek, akik jót nevetnek rajta, és nem veszik magukra, még akkor sem, ha már nekik is volt legalább életükben egyszer két fonásba befonva a hajuk.
Szóval. Nem is tudom hol kezdjem. mondjuk az elején, gyökér

2017. május 6., szombat

Más emberek vs. Kimci, avagy random furcsaságaim #1

Sziasztok, nép, az ünnepélyes visszatérésem után rögtön jöttem is, és megírtam ezt a cikket, mert ez már elég régóta fogalmazódik bennem.
Rólam köztudott tény, hogy mindenkivel, de tényleg mindenkivel szemben, akik azt vallják magukról, én tényleg tökéletes furcsa vagyok.
Most néhány szituációt hozok, amiben azt mutatom meg, hogy miben is különbözök én egy normális embertől.
Jó szórakozást, és ne felejtsd el megírni, ha neked is vannak furcsaságaid.

1. Képes vagyok a bundás kenyeret tejföllel, kechuppal és hagymával enni. Igen, így együtt.
2. Rengeteget erősítek magamtól, és már tiszta izomagy lennék, ha nem ennék meg naponta nagyjából hetvenezer kalóriát.
3. Senkit sem a normális nevén mentek el a telómba, ez megmagyarázza azt, hogy miért vannak olyan nevek, hogy Jól lakott óvodás, Észlény, Csikóm és még sorolhatnám
4. Ha valaki a barátaimat bántja, annak egy sniccerrel vágom ki a szemét, majd dugom fel a segglyukába. Csak úgy mondom.
5. Ha valaki az öcsémet bántja, az ne számítson ilyen kíméletes dolgokra, mint az előző. Ezt is csak úgy mondom.
6. Szeretem azt mondani, hogy csak úgy mondom.
7. A barátaimmal a világ leghangosabb és leggyerekesebb emberei vagyunk
8. Ezért az iskola fele utál minket, a másik fele meg imád.
9. Mindenkiről és mindenről álneveken beszélünk, azért gyakran hangzik úgy egy mondat, hogy "epernek megint megint megmálnázta az oldalát kalap, remélem nem kutyák"
10. A szerelmeim 95%-a kitalált, híresség vagy nem is ismer.
11. Képes vagyok megenni egyben egy egész derelyét. Csak úgy mondom.
12. Csak úgy random rákacsintok emberekre, hogy zavarba hozzam őket
13. Rohadt sokat káromkodok, ettől függetlenül általában ha írok mindig átfogalmazom ezeket a szavakat.
14. Kedvenc szavaim a tárgy, a borz, a galamb és a vízszintmérő.
15. A barátnőmmel olyan imprókat nyomunk le néha, hogy fel kell jegyeznünk, hogy milyen személyeket és helyeket találtunk ki.
17. Ugyanezzel a barátnőmmel képesek vagyunk a tér kellős közepére leülni ás úgy beszélgetni, vagy órákon keresztül körbe-körbe sétálgatni.
18. Általában megkérdezik tőlem, hogy hogy lehet ennyit beszélni. Simán.
19. És azt is, hogy hogy lehetek ilyen vékony, ha nem fogyózom. Edzek. Sokat.
20. Utálom, ha kivesznek valamit a kezemből, hogy majd ők viszik. Mert, b...meg olyan ki.... gyengének tűnök, aki nem bír el egy rohadt szatyrot?
21. Már emlegetett barátnőmmel gyakran adjuk ki magunkat egy párnak ha valakit le akarunk koptatni.
22. Az osztályban ha filmekről van szó, és filmes pasikról, mindenki: DiCaprióóóóóóó Én: Amerika Kapitáááány (zárójelben: Ő az enyém. Csak úgy mondom)
23. Rendszeresen telefirkálom a karomat, komplett tetoválóművésznek érezve magam.
24. Ha kosarazunk, vagy tulajdonképpen bármit csinálunk, egy mély, tüdőből érkező üvöltéssel közöljük elhivatottságunkat a barátnőimmel. Emiatt az alsóbb évfolyamokból jó néhányan félnek tőlünk
25. Csak zenére vagyok képes írni. És csak jó zenére.


Első körben legyen elég ennyi, azt hiszem még legalább három ilyen adag van készülőben, de csak szép lassan adagolva kapjátok.
Kimciiii

2017. január 8., vasárnap

Tavi Kata - Nyitótánc

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a Sulijegyzetek első részéről, a Nyitótáncról szeretnám megosztani veletek a véleményemet.
Az első, és legkirályabb dolog, hogy amikor Barbyval (kitablar) könyvesboltoztunk, az íronő ott volt, és dedikálta nekem ezt.



Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?

Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat!
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét.
Vajon rátalál a boldogság?


Még az elején leszögezném, hogy imádom az írónő stílusát, csak úgy faltam a mondatokat (már amikortól a cselekmény beindult) 
Először is a borító: Nem vagyok oda érte, de nincs vele akkora bajom. Nem túl giccses, passzol az egész a történethez, de nincs benne semmi extra, viszont a betűtípus tetszik. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék róla, unalmas, nem különleges, bár nem csúnya. A lány hasonlít arra, akit Lilláról elképzeltem, de a fiú meg  sem közelíti azt.

A történetről, úgy általánosságban.
Nekem kicsit nehezen indult be a sztori. Valahogy nem éreztem olyan izgalmasnak, de hál' istennek nem kellett olyan sokat várnom.
A fülszöveg alapján átlagos, gimis történetnek ítélném meg, de az elolvasása után tudatosult bennem, hogy ez SOKKAl több annál. Nem egy szerencsétlen lány fog összejönni egy nagymenő sráccal, hanem igazi, érdekes, csöppet sem kiszámítható történet, csöppet sem tökéletes szereplőkkel, akár mi is lehetnénk azok. A főszereplő nem esik kétségbe, ha a kék helyett zöld kardigánt kell fölvennie, megküzd a problémáival, és ez szimpatikus.

Szereplők:

Lilla: Eleinte jónéhányszor ráfért volna egy kiadós üvöltözés, hogy légy szíves, legalább egyszer dönts már helyesen, de ez a negyede felé megáltozott, és abszolút szerethető szereplő lett.

Krisztián: Őszintén? A nagy imádattal szemben nekem nem lett a kedvencem... egészen az utolsó oldalig, ahol nincs mese, én is beálltam a sorba, és rajongok érte. Van egyénisége a srácnak, ami a gimis történetek esetében valljuk be, ritka, de ez hál' annak a magasságos égnek, ebben a könyvben nem jelent problémát, és abszolút a hibáival együtt szerethető lesz.

Márk: Nála még a végén sem változott a a véleményem, és nagyon szeretem továbbra is. Bírom a stílusát.

Kristóf: Na, ő az én abszolút kedvencem. Végre egy igazán furcsa szereplő! Magamra emlékeztet, jófej, és én az előző két sráccal ellentétben valahogy sokkal közelebb áll hozzám és az én személyiségemhez. Én elmondom, neki szurkolok, és bár erre kevés esélyt látok, örülnék egy Krilla (Kristóf&Lilla) párosnak.

Jázmin: Másik kedvenc szereplőm. Azt a stílust nevezem. Nem tudja befogni a száját, mindig mindenről tud, és ha nem, kideríti, nem lehet neki hazudni... Vele tudtam a leginkább azonosulni.

Gréta: Na, ő rendkívül unalmasra sikeredett. Semmit nem tudtam benne szeretni vagy utálni, bár volt egy jó kis húzása, nekem nem jön be.

Flóra: Akinek tényleg járt egy második esély, vele inkább ezért tudtam azonosulni. (nem én nem, SPOILER lotyósodtam el, barátkoztam egy pszihop.csával és hasonlók, a megbocsájtás és a második esély miatt kedveltem így meg SPOILER VÉGE)

Kedvenc idézetem:
    Apához fordultam, aki a kávéját kevergette, és az újságot olvasgatta. Tartok tőle, hogy ilyenkor egyáltalán nem hallja a problémáimat. Tettem egy próbát.
    – Hé, apa, tudnál adni egy kis pénzt fogamzásgátlóra?
    – Persze – bólogatott, és belenyúlt a farzsebébe, hogy előkotorja a pénztárcáját. Aztán kapcsolt végre, és felkiáltott – Micsoda? Fogamzásgátló?


és így a végére:
★★★★★★★★☆☆
8 csillag, mert tetszett, de nem lett abszolút kedvenc.