Tavi Kata - Nyitótánc

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a Sulijegyzetek első részéről, a Nyitótáncról szeretnám megosztani veletek a véleményemet.
Az első, és legkirályabb dolog, hogy amikor Barbyval (kitablar) könyvesboltoztunk, az íronő ott volt, és dedikálta nekem ezt.

Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat!
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét.
Vajon rátalál a boldogság?

Még az elején leszögezném, hogy imádom az írónő stílusát, csak úgy faltam a mondatokat (már amikortól a cselekmény beindult) 

Először is a borító: Nem vagyok oda érte, de nincs vele akkora bajom. Nem túl giccses, passzol az egész a történethez, de nincs benne semmi extra, viszont a betűtípus tetszik. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék róla, unalmas, nem különleges, bár nem csúnya. A lány hasonlít arra, akit Lilláról elképzeltem, de a fiú meg  sem közelíti azt.

A történetről, úgy általánosságban.
Nekem kicsit nehezen indult be a sztori. Valahogy nem éreztem olyan izgalmasnak, de hál' istennek nem kellett olyan sokat várnom.
A fülszöveg alapján átlagos, gimis történetnek ítélném meg, de az elolvasása után tudatosult bennem, hogy ez SOKKAl több annál. Nem egy szerencsétlen lány fog összejönni egy nagymenő sráccal, hanem igazi, érdekes, csöppet sem kiszámítható történet, csöppet sem tökéletes szereplőkkel, akár mi is lehetnénk azok. A főszereplő nem esik kétségbe, ha a kék helyett zöld kardigánt kell fölvennie, megküzd a problémáival, és ez szimpatikus.

Szereplők:

Lilla: Eleinte jónéhányszor ráfért volna egy kiadós üvöltözés, hogy légy szíves, legalább egyszer dönts már helyesen, de ez a negyede felé megáltozott, és abszolút szerethető szereplő lett.

Krisztián: Őszintén? A nagy imádattal szemben nekem nem lett a kedvencem... egészen az utolsó oldalig, ahol nincs mese, én is beálltam a sorba, és rajongok érte. Van egyénisége a srácnak, ami a gimis történetek esetében valljuk be, ritka, de ez hál' annak a magasságos égnek, ebben a könyvben nem jelent problémát, és abszolút a hibáival együtt szerethető lesz.

Márk: Nála még a végén sem változott a a véleményem, és nagyon szeretem továbbra is. Bírom a stílusát.

Kristóf: Na, ő az én abszolút kedvencem. Végre egy igazán furcsa szereplő! Magamra emlékeztet, jófej, és én az előző két sráccal ellentétben valahogy sokkal közelebb áll hozzám és az én személyiségemhez. Én elmondom, neki szurkolok, és bár erre kevés esélyt látok, örülnék egy Krilla (Kristóf&Lilla) párosnak.

Jázmin: Másik kedvenc szereplőm. Azt a stílust nevezem. Nem tudja befogni a száját, mindig mindenről tud, és ha nem, kideríti, nem lehet neki hazudni... Vele tudtam a leginkább azonosulni.

Gréta: Na, ő rendkívül unalmasra sikeredett. Semmit nem tudtam benne szeretni vagy utálni, bár volt egy jó kis húzása, nekem nem jön be.

Flóra: Akinek tényleg járt egy második esély, vele inkább ezért tudtam azonosulni. (nem én nem, SPOILER lotyósodtam el, barátkoztam egy pszihop.csával és hasonlók, a megbocsájtás és a második esély miatt kedveltem így meg SPOILER VÉGE)

Kedvenc idézetem:
    Apához fordultam, aki a kávéját kevergette, és az újságot olvasgatta. Tartok tőle, hogy ilyenkor egyáltalán nem hallja a problémáimat. Tettem egy próbát.
    – Hé, apa, tudnál adni egy kis pénzt fogamzásgátlóra?
    – Persze – bólogatott, és belenyúlt a farzsebébe, hogy előkotorja a pénztárcáját. Aztán kapcsolt végre, és felkiáltott – Micsoda? Fogamzásgátló?

és így a végére:
★★★★★★★★☆☆
8 csillag, mert tetszett, de nem lett abszolút kedvenc.

Nyitás

Helló, kedves földlakó, örülök hogy ide tévedtél.  Ha már itt vagy, kérlek még ne menj el, adj egy esélyt ennek a blognak!
Hogy mit találsz majd itt? Engem. Nem, komolyan beszélek. Itt mindenre rálelhetsz, majd, ami a borsónál éppenhogy csak nagyobb agyacskámat foglalkoztatja. Könyv, film, zene, program, blog ajánlók és vélemények, rövid novellák, interjúk bloggerekkel, tippek tanácsok és a világot nem éppen megváltó random gondolataim, furcsaságaim. Az oldal lényege, hogy a látogatók egy kicsit betekinthetnek a nézőpontomba.
Ha most találkozol először a nevemmel, szeretnék bemutatkozni, Kim Cox vagyok, eredeti nevemet nem szeretném csak úgy leírni, remélem ezt megértitek.Rengetegen hívnak Kimcinek, amit nagyon szeretek is.
De nem csak nekem van nézőpontom, nektek is, így ti is leírhatjátok a véleményeteket egy adott témával kapcsolatban, szívesen elolvasom.
Köszönöm, hogy elolvastad, várlak vissza.

Kim