Sziasztok, drágák!
Én Kimci vagyok, tizenhárom és tizennégy év közti, a tömegtől igencsak különböző, határozott véleménnyel rendelkező, mások számára roppant idegesítő bloggerina.
Ebben a bejegyzésben arról fogok beszélni, hogy miért légy önmagad, és miért ne próbálj meg megfelelni semminek.
Kezdjük talán a saját történetemmel.
Régen én is a tömegbe tartoztam, szerettem követni az aktuális divatot, minden népszerű és felkapott zenészt ismertem, hétvégéken a "barátnőmmel" tini-magazinokat töltöttünk ki, az anyukáink sminkjével festettük ki magunkat, és leghőbb vágyam egy iPhone volt. Lenéztem embereket, felszínes voltam, és én is egy voltam abból a tipikus ribanc társaságból, akik kurva idegesítően vonaglanak a suli rádiós szarokra és 11 és fél évesen már 16-nak akarnak kinézni. Egyetlen gond volt. Még ha felszínes kis ribi is voltam, véleményem már akkor is volt, ami a drága méhkirálynőnek nem jött be, úgyhogy, amint az szokás volt, egyszerűen egy nagy botrányt kavartak és kiraktak maguk közül. Egy ideig egyedül voltam, de nem sokkal később rátaláltam az igazi barátaim első felére, fél év múlva pedig "csapódott" hozzánk a társaságunk másik fele. Szépen lassan azzá váltam, aki most vagyok. Hangos, röhögős, elfogadó és csöppet sem felszínes lánnyá, és jelenleg abban lelem a legnagyobb örömömet, amit egykor gáznak tartottam: hangosan nevetek, nem tömegzenét hallgatok, gyerekesen viselkedek, a folyosó kellős közepén bunyózok a legjobb barátaimmal, és egyáltalán nem tartom fontos tényezőnek, hogy kinek milyen telefonja, ruhája, haja, háza vagy akármije van. Amíg ezzel nem cseszi fel az agyamat valaki, és nem kezdi el tenni az övét, vagy nem árt másoknak, addig azt csinál amit akar.
Amióta önmagam vagyok, sokkal jobban érzem magam. Csak egy személy van, akinek meg akarok felelni, és az én vagyok, senki sem irányít, nem kelek fel gyomorgörccsel, hogy mi fog történni, hogyha valami "gáz" dolgot teszek, mert semmi sem gáz, ha jól érzem magam, és senkit sem keverek vele rossz helyzetbe.
Amíg meg akartam felelni a társadalom elvárásainak, gáznak tartottam az olvasást, mára könyvmoly lettem. Gáznak tartottam a rock zenét, most pedig szinte csak azt hallgatom. Akkor másoktól függtem, vártam az utasításokat, mára ha valaki utasítgatni akar, és mondjuk nem közvetlen családtagom vagy tanárom, maximum képen röhögöm. Boldog vagyok, minden nap jól érzem magam, nem utálok suliba menni, nem várom a ballagást, mert szeretem ezeket az embereket, akikkel nap mint nap együtt vagyok.
Várom kommentben a ti történeteteket, osszátok meg a ti nézőpontotokat is, nagyon szívesen elolvasom. Sose féljetek nyitni valami újra!
Kimci
Magyon hasonlóképpen történt ez velem is. 11-12 évesen én is eléggé ribis voltam, elítéltem az embereket a származásuk miatt, a kinézetük miatt, szexualitásuk miatt, stb...
VálaszTörlésAztán az a lány, akire mindenki hallgatott elkezdett piszkálni engem, mert nem sminkeltem magam halálra (akkor amúgy minden vágyam volt sminkelni, de Anya nem engedte meg), és nem voltam csont és bőr, jobbanmondva volt rajtam néhány kiló felesleg. Természetesen mivel a "királynő" mondta ezt, mindenki elkezdett piszkálni, kiközösítettek. Aztán szereztem egy netes barátot instán valami 'keresd meg az ikertesód' féle poszt alatt. Beszélgettünk, és egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy milyen zenéket hallgat. Erre rávágja, hogy kpopot. Nem tudtam mi az a kpop, így elküldött pár linket. És olyan szinten megtetszett, hogy mostmár el sem bírom képzelni az életemet nélküle. És hirtelen a nagy rasszizmusom is elmúlt. Nem csak a távol-keletiek iránt, hanem minden más nép iránt is. Ez a lány, aki megszerettette velem a koreai zenét, az IBF-emmé vált. Minél többet beszélgettem vele, annál inkább változott a világszemléletem. Ma már elmondhatom magamról, hogy teljes mértékben kiállok, azok mellett az emberek mellett, akiket olyan dolog miatt piszkálnak, amiről nem tehetnek. Beszélek itt származásról, szexuális hovatartozásról, vallásról, érdeklődési körről, pénz mennyiségéről. És ne érdekel, ha valakinek ez nem tetszik. Ilyenkor vagy nem figyelek oda, vagy már ha nagyon felhúzom magam az adott személyen, akkor elküldöm melegebb éghajlatra.
És ha ezt elmondom egy felnőttnek, akkor kiröhög. Azzal az indokkal, hogy egy 14 évesnek még nem lehetnek az ilyen gondolatai komolyak. Na, olyankor tudnék egy szép hosszasat káromkodni... :)
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad velem a te történetedet is! Ismét remek példa, hogy önmagunknak lenni sokkal királyabb dolog.
Én is utálom, ha valaki a korom miatt úgy gondolja, hogy nem lehet érett gondolkodása, és nem láthatja összetetten a dolgokat.
ölel: Kimci
Velem is hasonló a helyzet :D
VálaszTörlésIgazándiból,sosem voltam "ribi", de ha jobban belegondolok,szerettem volna az lenni,hogy befogadjanak. Egy akkoriban 4-5 fős csoporthoz ragaszkodtam,de ők inkább eltoltak maguktól,megvolt nélkülem is a létszám. Ez 5.-ben kezdődött kb., aztán elkezdtem agresszívoskodni,(persze,nem tudatosan,csak a mellőzöttség végett) akkor csak mégjobban elkezdtek kitagadni. Aztán 6.-ban elment a mostani LB-m legjobb barátnője, addigra felnőttem agyilag, kialakultak a nézeteim,az elveim,változtam, és azóta is változok ebbe az irányba. Most a létszám lecsökkent 4-re,és legjobb barátok vagyunk.:D Persze,nekem most is vannak azok,akik gyűlölnek, és vannak problémáim magammal, de egyre inkább mondhatom azt,hogy tudom ki vagyok (illetve leszek). Én is mindig megkapom,hogy "kicsi vagy" "mit tudhatsz te" és hasonlól,de úgy vagyok vele,hogy ezeket el kell engedni a fülem mellett. Egyébként,ma töltöttem 13-at,szóval nem kell mondanom, milyen szinten alábecsülik a fejlettségem:D De én elvagyok a saját kis különc világommal,elveimmel,kinézetemmel, és ez a lényeg:D
Szia, neked is köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
TörlésUtólag is boldog születés napot, és remélem még sokáig boldog leszel <3
KImci
Szia, neked is köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
TörlésUtólag is boldog születés napot, és remélem még sokáig boldog leszel <3
KImci
Sya Kim.
VálaszTörlésSzerintem tanulságos volt amit írtál, olyan jó érzés látni, hogy a felnőttek ek nincs igazuk és vannak értelmes 1e évesek is. ( Ez a kommentelőkre is igaz. )
Én sosem tartoztan ilyen társaságba, inkább az a fele voltam a társadalomnak , akit lehet csesztetni, mert ugyebár az üres emberek attól érzik többnek magukat, hogy másokat megaláznak.
Elsőben és másodikban egy lány rámszállt, mivel én voltam a kis " ártatlanka ", aki dagadt, rossz tanuló, naív és nem tudtam verekedni. Mindemellett iszonyat irigy voltam, mivel egyke vagyok. Pokoli két év volt, viszont megtanultam megvédeni magamat, verekedni, csúnyán beszélni.
Aztán harmadikban átmentem egy másik suliba, ahol - az előzővel ellentétben - lettek barátaim, lett egy lány, akivel ugyanúgy volt verekedésem, csomó veszekedésem, stb., viszont megtanultam elkerülni a vitákat és még most is egy osztályba járunk. Egyikőnk sem bírja a másikat, viszont egyikőnk balra, a másik jobbra, ha mégis csapatban kell csinálnunk valamit, akkor a nézeteltéréseinket félrerakjuk. Mostanra én lettem az a lány, aki sehol sincs. Van egy-két barátom, egy igazi, viszont velem nem sokat találkozok sulin kívül. Nem akarok szoros kötelékeket, mivel nyolcadik után tudom, hogy senki sem fogja velem tartani a kapcsolatot. Mindig is a saját elveim alapján éltem, sosem ítéltem el semmi és sokáig nagyon jóhiszemű voltam. Meg is kaptam a magamét, sokan nem szeretik azokat, akik gondolkoznak.
Üdv,
Kanna
Szia!
TörlésNem feltétlenül szakad meg minden kapcsolat, ha az igazán szoros. Általában nem a távolság vagy az idő a gond ilyenkor, hisz' ha a barátságotok erősebb, mint az épület, ami összetart titeket, akkor nem lehet gond.
Továbbra is gondolkozz a saját elveid alapján, és ne engedd, hogy mások irányítsanak!
Kimci