Gondolataim egy plázában

Sziasztok, sweeties!
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én kifejezetten kettős érzésekkel megyek vásárolni. Valahányszor belevetem magam a plázák mélyére, egy részem már alig várja a nézelődést, a próbálgatást, a másik felem viszont inkább lendületből behúzna az első résznek. (micsoda skizo gondolatok...:D)
Jó olvasást, kommentben írjátok meg, ti mit éreztek hasonló esetekben!

"Oké, megérkezett végre ez a rohadt vonat, esküszöm, legközelebb gyalog jövök, és gyorsabban ideérek. Pláne az a jegyárus nő. Mindig azt hiszem, hogy a MÁV dolgozói sem képesek egy bizonyos sebesség alatt dolgozni, de szinte mindig csalódnom kell"

Felvételi élményeim

Sziasztok, Kim vagyok (ki a jó élet lehetnék még ezen a blogon?)
Már megint kisebb, *khhmm* jó, inkább óriási kihagyáson vagyok túl, amit nagyon sajnálok, de a jövőben nem tervezek több ilyet.
Hál' a magasságos égnek, néhány ötletem is van (ez ritkaságszámba megy manapság) és igyekszem majd kissé aktivizálni magam.
Na, de amiért most rákattintottál a posztomra, kedves olvasó, az nem az, hogy az ígéreteimet olvasd, így bele is kezdek a témába.
Mint ezt többen is tudják már, én idén felvételiztem, és már egy szóbelin is túl vagyok. És amilyen egy zsák szerencsétlenség vagyok, semmi nem ment zökkenőmentesen.

Filmajánló az őszi szünetre

Sziasztok!
Jelentem, még élek, csak kicsit el vagyok havazva és lusta is vagyok, de no problem, most rászántam magam, hogy összeszedjek nektek egy csomó csúcs-szuper filmet amit a szünet alatt egy bögre teával és egy nagy adag popcornnal nézhettek. Lássuk is!

Megunhatatlan kedvenceim

Sziasztok, husibogarak! (wtf?)
Ez a bejegyzés azokról a dolgokról fog szólni, amik már rég kiérdemelték nálam a "kedvenc" címet, de rajongásom azóta sem csillapodott, és valószínűleg ezután sem fog.
Mindig gondolkozom, hogy az egyes beauty (vagy más) bloggerek havi kedvencei vajon majd még a jövő hónapban is ekkora rajongást váltanak-e ki tulajdonosukból? Itt nem kell ezeken gondolkodnotok, mert ezek a kedvenceim nem tegnap váltak azzá.

Komment kihívás - leheljünk életet az internet legmélyebb bugyraiba!

Sziasztok, babócák!
A fedélzeten Kimci, és ma beszéljünk a visszajelzésekről.
Úgy gondolom, a visszajelzés mindenki számára fontos, ezáltal tudjuk meg, mit csinálunk jól, vagy rosszul. Szerintem nincs blogger, aki ne szeretné a kommenteket, még ha nem is feltételül pozitívak. Természetesen itt nem a trollokról van szó, hanem azokról, akik megjegyzésükkel segíteni szeretnék az adott bejegyzés íróját. Bár leginkább a dicsérő szavakért vagyunk oda, nem jön ám rosszul az a pár negatív komment a fejlődésünkben.
Én, mivel nem tartozom a legnépszerűbb bloggerek közé, nem kapok eszméletlen mennyiségű kommentet, de azoknak nagyon szoktam örülni. Pláne azoknak, amikben a kommentelő részletesen kifejti a véleményét a témában, még ha nem is értünk egyet. Hisz a blognak ez a lényege, hogy megismerjük egymás nézőpontjait.
Én is gyakran esek abba a hibába, hogy elolvasok egy blogposztot, esetleg feliratkozom, de nem írok megjegyzést. Utólag gyakran belegondolok, hogy én mennyire szeretem olvasni a Ti véleményeteket a bejegyzésem alatt, én pedig nem tisztelem meg a cikk íróját az enyémmel.
Próbálok ugyan egyre tudatosabban odafigyelni arra, hogyha olvasok valami érdekeset, amiben látom, hogy van munka, tetszik, vagy éppen a szerzőnek még van mit fejlődnie, akkor kommenteljek, de néha még így is elmarad.
Ezért találtam ki ezt a kihívást.

A lényege az, hogy eleve odafigyelünk arra, hogy kommenteljünk azoknak, akiknek megfogott a bejegyzése, ezen kívül a mi kommentelőinknek is megnézegetjük a blogjait. Nem egy nagy kérés, igaz? Nem hát. Hogy szebbé tudod-e tenni ezzel bárkinek is a napját? Nem ismerem mindenki lelki világát, de ha magamból indulok ki, akkor igen.
Ha szeretnél, írd meg a saját blogodon (vagy itt kommentben *kacsint, kacsint*) a véleményed a téma fontosságáról, hívjuk ki egymás, ha szeretnétek, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy odafigyeljünk egymásra.
Amit még szeretnék kérni, az az, hogy ne CSAK a népszerűbb blogoknak írjatok megjegyzést, hanem a kisebb követőtáborral rendelkezőknek is!
Leheljünk életet a mi kis blogger közösségünkbe, dobjuk fel mások napját, hisz nekünk is jól esne. (Szigorúan zárójelben, de muszáj lesz megjegyeznem, hogy mindezt civilizált módon kéne, nem úgy, mint egy neandervölgyi. Köszönöm.)
Én Kimci voltam,  legközelebb találkozunk
Osszátok meg a ti nézőpontotokat is!

Kedvenc telefonos alkalmazásaim - TOP 5

Ahoy, guys, itt Kimci!
Igen, tudom, megint nem volt bejegyzés, de az év végém és az utána következő heteim, a legtöbbször nem volt időm írni, mikor meg nagy ritkán igen, akkor meg nem igazán sikerült két sornál többet összehoznom.
Na, de nem is húzom tovább a szót, kezdjük a bejegyzést!
Először is, leszögezném, hogy Androidos telefonom van, így sajnos nem tudom, hogy IOS-en mi van, és az hogyan működik, így én az appok Androidos változatáról mondom el a véleményem.

Más emberek vs. Kimci #2, avagy miért ne legyél ugyanolyan?

Sziasztok, drágák!
Én Kimci vagyok, tizenhárom és tizennégy év közti, a tömegtől igencsak különböző, határozott véleménnyel rendelkező, mások számára roppant idegesítő bloggerina.
Ebben a bejegyzésben arról fogok beszélni, hogy miért légy önmagad, és miért ne próbálj meg megfelelni semminek.
Kezdjük talán a saját történetemmel.